Csontritkulás  (oszteoporózis)

 A csontritkulás során folyamatosan csökken a csontok sűrűsége, emiatt azok elgyengülnek és törékennyé válnak.

A csont sűrűségét és szilárdságát a benne lévő ásványi sók adják, nevezetesen a kalcium és a foszfor. A csontállomány fenntartásához a szervezetnek megfelelő utánpótlására van szüksége kalciumból és más ásványi anyagokból, valamint kellő mennyiségben kell termelnie bizonyos hormonokat, például mellékpajzsmirigy-hormont, növekedési hormont, kalcitonint, nőkben ösztrogént, férfiakban tesztoszteront. Ezen kívül megfelelő mennyiségű D-vitamin-utánpótlás is szükséges ahhoz, hogy a kalciumot felvehesse a táplálékból, és beépíthesse a csontokba. A csontok sűrűsége a fiatal évek során egyre nő, és 30 éves korban éri el a maximumot. Ezt követően lassan csökkenni kezd. Ha a szervezet nem képes a csontok ásványi anyagainak mennyiségét szabályozni, a keménység csökken, a csontok egyre törékenyebbek lesznek, azaz kialakul a csontritkulás.

Típusai

A csontritkulásnak számos különböző típusa van.

A menopauza (klimax) utáni csontritkulást az ösztrogén hiánya okozza. Ez az egyik fő női hormon, mely szabályozza a kalcium beépülését a csontba. A tünetek általában 51 és 75 éves kor között alakulnak ki, de kezdődhetnek korábban vagy később is. A menopauza utáni csontritkulás kialakulásának valószínűsége nem azonos minden nő esetén. A fehér bőrű és a keleti nők például hajlamosabbak a betegségre, mint a feketék.

Aggkori-időskori oszteoporózis. oka valószínűleg a korral kapcsolatos kalciumhiány, és az, hogy felborul a csont lebomlásának és az új csont képződésének egyensúlya. Az aggkori (szenilis) megjelölés csak annyit jelent, hogy a betegség idősekben fordul elő. Általában ez 70 éves kor felett jelentkezik, és nőkben kétszer olyan gyakori, mint férfiakban. A nőkben gyakran együtt figyelhető meg az aggkori és a menopauza utáni csontritkulás.

A csontritkulásban szenvedők kevesebb mint 5%-ában a betegség másodlagos, azaz más betegségek vagy gyógyszerek okozzák. Ilyen betegség lehet a krónikus veseelégtelenség és bizonyos hormonzavarok (különösen a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy vagy a mellékvese betegségei), de okozhatják gyógyszerek is, például kortikoszteroidok, barbiturátok, görcsoldók vagy túlzott mennyiségű pajzsmirigyhormon. A jelentős alkoholfogyasztás és dohányzás szintén ronthatja a betegséget.

Az idiopátiás fiatalkori csontritkulás ritka típusnak mondható, és okát még nem ismerjük. Gyerekekben és fiatal felnőttekben fordul elő, olyanokban, akikben a hormonok szintje és működése, valamint a vitaminok szintje teljesen normális, és nincs nyilvánvaló oka a csontok gyengeségének.

Tünetek

A csont sűrűségének csökkenése lassú, különösen azokban, akiknek aggkori csontritkulásuk van, így az első időben a csontritkulás nem okoz panaszokat. A betegek egy részének később sincsenek panaszai.

Egy idő után azonban a csont annyit veszít sűrűségéből, hogy összeroppan vagy törik. Ilyenkor sajgó fájdalom kezdődik, és torzulások alakulnak ki. Ha a csigolyák roppannak össze (kompressziós csigolyatörés), a beteg tartós hátfájást tapasztal. A meggyengült csigolyák összeroppanhatnak spontán vagy kis sérülés hatására. A fájdalom általában hirtelen kezdődik a hátnak egy bizonyos területén, és erősödik, ha a beteg feláll vagy járkál. A terület érintésre érzékeny, de ez az érzékenység néhány hét vagy hónap után fokozatosan megszűnik. Ha több csigolya is összetörik, a gerincben rendellenes görbület (púp) alakulhat ki, mely izomfeszüléssel és -érzékenységgel jár együtt.

Más csontok is eltörhetnek, és ehhez gyakran egy kisebb ütés vagy esés is elég. Az egyik legsúlyosabb törés a csípőtáj (például combnyak) törése; ez idősekben gyakori oka a rokkantságnak és az önállóság elvesztésének. Ugyancsak gyakori a csuklótörés, ami az alkar orsócsontjának (rádiusz) törése azon a végén, ahol a csuklóhoz kapcsolódik. Ennek a szaknyelvben „típusos" rádiusztörés a neve. Ráadásul a csontritkulásban szenvedő betegeknél a csont gyógyulása is lassabb.

Megelőzés és kezelés

Az oszteoporózis megelőzése sikeresebb, mint a kezelése. A megelőzés lényege a csont sűrűségének fenntartása vagy növelése. Ehhez megfelelő mennyiségben kell kalciumot fogyasztani, teherviselő tornagyakorlatokat kell végezni, és a betegek egy részének gyógyszert kell szedni, általában hormonpótló készítményeket.

A kívánatos mennyiségű kalcium bevitele hatékony ellenszer, különösen a maximális csontsűrűség kialakulása előtt (azaz kb. 30 éves korig), de később is. Két pohár tej, mely gazdag kalciumban, illetve a D-vitamin naponta szedve segít a csont sűrűségének növelésében azoknál az egészséges, középkorú nőknél, akik korábban nem kaptak megfelelő mennyiséget ezekből a tápanyagokból. A nők többségének azonban tablettában is szedniük kell kalciumot, ha meg akarják előzni a csontritkulást. Ehhez számos készítmény kapható a patikákban, és egy részük D-vitamint is tartalmaz. A javasolt napi adag kb. 1,5 gramm kalcium.

A teherviselő tornagyakorlatok, például a séta és a lépcsőjárás, szintén fokozzák a csont sűrűségét. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy nem fokozzák a csont sűrűségét azok a gyakorlatok, melyek során nem kell a testsúlyt mozgatni, például az úszás.

A kezelés célja az, hogy pótoljuk azokat a tápanyagokat és hormonokat, melyek szükségesek a tömör csontok felépítéséhez. Azok a nők, akiknek csontritkulása enyhe fokú, kalciumot szedhetnek pótlásként. Kiegészítésként általában a D-vitamin is ajánlott.

Azoknál a fogamzóképes kor utáni nőknél, akiknek gyorsan romló vagy súlyos csontritkulásuk van, ösztrogén is javasolt, mivel ez lelassíthatja vagy megállíthatja a betegség előrehaladását. Ahogy a megelőzés céljára is, az ösztrogént gyakran progeszteronnal együtt adják.

Az oszteoporózisban szenvedő férfiak általában kalciumot és D-vitamin-pótlást kapnak. Különösen indokolt ez akkor, ha a laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy szervezetükben nem szívódik fel megfelelő mennyiségű kalcium. A férfiaknál az ösztrogén nem használ, a tesztoszteron azonban segíthet, ezért adható, ha a hormon szintje alacsony.

A biszfoszfonátok, például az alendronát és etidronát, lelassítják a csontvesztést, ezért hasznosak a csontritkulás kezelésében. Alkalmazhatók önállóan vagy hormonpótló kezeléssel együtt a betegség kialakulásának megakadályozására.

Bár a fluorid bevitele szintén növelheti a csont sűrűségét, az így kialakuló csont rendellenes és törékeny lehet. Emiatt a fluorid pótlását jelenleg nem javasolják sem férfiaknak, sem nőknek.

Csontritkulás rizikótényezői Nőknél:

bizonyos gyógyszerek, például kortikoszteroidok; nagy adagú pajzsmirigyhormon szedése

korán bekövetkező menopauza (a menstruáció elmaradása)

dohányzás

nagy mennyiségű alkohol fogyasztása

családon belüli halmozott előfordulás - tehát nagymamának, édesanyának is volt már csontritkulása
mértéktelen kávéfogyasztás
jelentős mennyiségü, tartós alkoholfogyasztás
elégtelen kálcium és D-vitamin tartalmú táplálkozás
mozgásszegény életmód
sovány, “könnyű" csontozatú testfelépítés
korán bekövetkezett természetes, vagy művi (méh- és petefészekmütét) változó kor
más idült betegség (például krónikus sokízületi gyulladás)
egyes gyógyszerek (például szteroidkészítmények) tartós szedése

Etiológia: Az emberi szervezet 206 különálló csontból áll. A csontok 70%-ban szervetlen ásványi anyagokat és kisebb részben szerves anyagokat tartalmaznak.
Ezen anyagok speciális szerkezete adja a csontok szilárdságát és rugalmasságát.
A csontszövetben csontépítő és csontfaló sejtek helyezkednek el, ezek biztosítják a csontszövet állandó átépülését. Az egészséges csontszövetben a két sejtcsoport munkája egyensúlyban van, tehát ugyanannyi épül fel, mint amennyi lebomlik.
Ezek az egymással ellentétes, ugyanakkor összehangoltan történő folyamatok közül mindig a csontfaló sejtek bontanak először, majd ezt követi a csont újraépítés.
A csontritkulásnak nevezett állapotban a bontó és építő szakaszok közötti összhang felbomlik és ennek következtében a csontokat alkotó szerves és szervetlen alkotórészek azonos arányban csökkennek.

 Csontritkulás esetén az egységnyi térfogatú csonttömeg csökken, miközben a szerves és szervetlen állomány aránya megmarad. Noha előre jelezhető, hogy kik fognak csontritkulásban megbetegedni, hiszen a hajlamosító tényezők ismertek (pl. sovány testalkat, kevés tejtermék fogyasztása, dohányzás, kevés testmozgás stb.), mégis többnyire csak akkor figyelünk fel a már kialakult bajra, amikor komoly, vissza nem fordítható elváltozások, csonttörések is kialakultak. Leggyakrabban a csigolyák magassága csökken, súlyos esetben a csigolyák összeroppanása a testmagasság csökkenéséhez, jellegzetes tartás kialakulásához vezet.

Másodlagos csontritkulás:

Egyes mozgásszervi, “reumás" betegségek, főleg a sokízületi gyulladások, belgyógyászati betegségek, például máj- és vesebetegségek, a belső elválasztású mirigyek (pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese) betegségei, asztma, gyulladásos bélbetegségek, egyéb olyan zavarok, amikor a kálcium felszívódása nem megfelelő, okozhatnak szintén csontritkulást. 

Étrend:
 Nincs külön reumás diéta, de fontos az egészséges táplálkozás - friss zöldségek, nem túl sok édesség és sütemény. Az artritiszes emberek általában kevesebbet mozognak, így kevesebb táplálékra van szükségük.

Egészséges tápláléknak számít a barna kenyér, csirkehús, halfélék, tojás, barna rizs, főtt tészta és a bab, főtt vagy párolt zöldségek. Zsírszegény tejet igyon és sok vizet - legalább négy pohárral naponta. Inkább gyógyteát vagy gyümölcslével, igyon, mint teát és kávét. Használjon a salátákhoz olíva olajat és mézet cukor helyett! A sötétzöld zöldségek, a máj és a vörös húsok sok vasat tartalmaznak, ami fontos a vérképzéshez.

A zsírok és zsírban sült ételek nem olajozzák az ízületeket, hanem hizlalnak. Kerülje a hizlaló ételeket! (Pl. vaj, magas zsírtartalmú tej, kolbász, félkész húsok, zsírban sültek, csokoládé, édességek, sütemény és lekvár). Óvakodjon az elhízástól, ez túlterheli az ízületeket és izmokat! Olyan, mintha egész nap egy nehéz zsákot cipelne magával!

A só növelheti a vérnyomást, ne használja főzéshez - csak az asztalnál kínálja és keveset fogyasszon belőle!

Kerülje a félkész ételeket (zacskós leves, konzervek), ezekben sok a tartósító szer, színezék és mesterséges ízesítő anyag!

Néhány ember úgy érzi, hogy bizonyos ételek rontják az ízületeiket, pl. paradicsom, ananász. Ha ilyet észlel, próbálja ki az előző étkezés alkotóelemeit egyesével néhány napig, így rájöhet, hogy melyik ételtől kell tartózkodnia.

Erősítse csontjait kálciumban gazdag ételek fogyasztásával: halak, sajt, tej, szójabab.

A cukor, kávé és a dohányzás fokozza a kalciumvesztést. A dohányzás gyengíti a csontokat és szennyezi a tüdőt, így kevesebb oxigén jut az ízületekhez. Amint abbahagyja a dohányzást, máris egészségesebb lesz!

Étkezések között egészséges rágcsálnivalókat fogyasszon, úgymint zöldségek, alacsony zsírtartalmú joghurt, kenyér és mogyoróvaj. Kerülje az édességeket, kekszeket, ropikat vagy édes szénsavas italokat!

Mikor figyeljünk fokozottan csontjaink egészségére?

• Gyermek-, illetve fiatal felnőttkorban
  Ebben a korban igen intenzív a csontgyarapodás. Nő a csonttömeg, a csontok megerősödnek. Ebben az időszakban a legfontosabb feladat segíteni a csontok épülését, hogy a későbbiek során minél hosszabb ideig támaszkodhassunk rájuk. Körülbelül huszadik életévünk körül befejeződik a csontok méretbeli növekedése, de a csonttömeg tovább gyarapszik. Minél inkább megalapozzuk csontjaink egészségét fiatal korban, annál kisebb esélyt adunk a csontritkulásnak. Az egyénre jellemzően elérhető maximális, más néven csúcs-csonttömegünket 25 és 30 éves korunk között érjük el. Nőknél általában erre a korra tehető az első gyermekvállalás, azaz a terhesség és szoptatás időszaka, amely a csontok egészsége szempontjából egy újabb kritikus életszakasz.
• Terhesség és szoptatás alatt
  A terhesség és szoptatás időszaka életünk egyik leginkább felelősségteljes periódusa. A magzat, majd hosszabb-rövidebb ideig az újszülött, a csecsemő is teljesen anyjától függ, az ő szervezetéből meríti mindazokat a tápanyagokat, melyek növekedéséhez, fejlődéséhez szükségesek. Az anya életmódjának, táplálkozásának a magzat csontfejlődése szempontjából is különös jelentősége van. A csontfejlődéshez nélkülözhetetlenek a D- és a K-vitamin, a kalcium, a magnézium, és több nyomelem is. Ha ezekből a bevitel nem elegendő, az egyrészt kedvezőtlenül érintheti az anya csontrendszerét (ne feledjük, az anyai csontok jelentős mennyiségű kalciumot veszítenek főleg a szoptatás időszakában, éppen ezért ilyenkor a napi szükséglet 800 mg-ról 1500 mg-ra nő), másrészt hátrányosan érinti a magzati csontfejlődést is. Kicsit könnyedebben fogalmazva: a gyermek minden kalciumban, és egyéb "csontépítő" anyagban dús napja (amit a terhesség, szoptatás alatt édesanyja biztosít számára) évtizedekkel később kamatozik.
• Változó korban
  A menopauza ősidőktől ismert természetes jelenség a hölgyeknél. Lényegét tekintve nem más, mint a menstruáció megszűnése, a termékenység elmúlása, a csökkenő petefészek-funkció (ösztrogén-termelés) következtében. A változó kort azonban számos egészségi probléma kísérheti. Ezek egyike a csontritkulás, amely az ebben az időszakban felgyorsuló csonttömeg-vesztés következménye. Ebben a korban drasztikusan megnövekszik a kalcium-igény, amelyet egyrészt a táplálkozásunk átalakításával, másrészt annak kiegészítésével fedezhetünk.
• Időskorban
  Az időskori csontritkulás alapvetően az elégtelen tápanyagbevitelre, a csökkent tápanyag-hasznosításra, a D-vitamin hiányra és a mozgásszegény életmódra vezethető vissza. 40 éves kortól tehát fokozottan ügyelni kell a megfelelő kalcium- és D-vitamin pótlásra!

A csontritkulásos esetek 80%-át elsődleges oszteoporózis adja, két formája a posztmenopauzális és a szenilis (öregedéssel összefüggő) csontritkulás, ez utóbbi mindkét nemnél bekövetkezik.

Az ivarmirigyek eltávolítása mindkét nemben rövid időn belül jelentős csontritkuláshoz vezet, az érintett szteroid hormonok pótlása viszont ezen csontvesztést gyorsan meg tudja állítani.

Másodlagos oszteoporózis számos betegséghez társulhat, de viszonylag ritkán fordul elő.

A csontritkulás a nőknél legtöbbször hormonális okokra, változókori (posztmenopauzális) vagy egyéb eredetű ösztrogénhiányra vezethető vissza. Az ösztrogénhiányhoz kötődő csontritkulás a menopauza idején felgyorsítja a csontvesztést.

Veszélyeztetettek egyes egészségi problémával küszködők, például a pajzsmirigy-túltengésben szenvedők, illetve azok, akik pajzsmirigy-betegség miatt gyógyszeres kezelésben részesülnek. Ugyancsak veszélyeztetettek a kortizon-készítményeket, szteroid gyulladás-gátlókat használók, a kemoterápián átesők, az idült gyomor-bél betegségek következtében kialakuló felszívódási zavarokkal élők, azok, akiknek a veseköve a fokozott kalcium-kiválasztás miatt képződött.

 Fosztát-kálcium egyensúly normalizálása, vérképző szervek munkájának erősítése, D-vitamin adagolása, Kálciumszint növelése, megtartása, Nőknél: ösztrogén szint növelése, pajzsmirigy,mellékpajzsmirigy működésének normalizálása,  Férfiaknál tesztoszteron szint normalizálás,  Másodlagos esetén: máj , vese, belek, pajzsmirigy, asztma kezelése