Savasító élelmiszerek:
- Húsfélék: csirke, bárány, disznó, marha, borjú, halak
- Édességek: torták, sütemények, csokoládé, cukor, méz, lekvár, szirupok
- Zöldségek: spárga, gomba, savanyú káposzta, rebarbara, torma, karalábé, bab, borsó, lencse
- Gyümölcsök, csonthéjasok: mogyoró, dió, mandula, kesudió, pisztácia
- Gabonafélék: liszt, rozs, árpa, rozs, kukorica, liszt, hajdina, kukoricapehely
- Tejtermékek és tojás: tejszín, vaj, margarin, túró, tejföl, sajt, gyümölcsös joghurt, író, tojás
- Italok: kóla, sör
Lúgosító élelmiszerek:
- Tejtermék: savó
- Hüvelyesek: zöldbab
- Zöldségek: fejessaláta, sóska, spenót, brokkoli, karfiol, cukkíni, padlizsán, paprika, paradicsom, sárgarépa, burgonya, cékla, retek, hagyma, zeller, kelbimbó, káposzta, endívia, kömény, uborka, petrezselyem, cékla, szójabab, tök, sütőtök
- Gabonafélék: köles
- Italok: ásványvíz, ionizált lúgosvíz*, kakaó, kávé, tea, bor
*Ionizált lúgosvíz: A víz ionizációja során savas és lúgos víz jön létre. Utóbbi megköti a szervezetben lévő szabad gyököket, és lelassítja azok kémiai reakcióképességét. Így a méreganyagok elveszítik kártékony hatásukat.

Elkerülendő savasító élelmiszerek

Sok olyan savasító élelmiszer létezik, amelyet büntetlenül fogyaszthatunk, ám léteznek olyanok, amelyeket jobb, ha elkerülünk, illetve megpróbálunk mással helyettesíteni.
- A fehér cukor erősen savasít, oxigénszegény környezetet teremt maga körül, gyengíti az immunrendszert.   
- A kóla rendkívül magas savas kémhatással rendelkezik. (Egy pohár kóla savas kémhatását körülbelül tíz pohár ionizált lúgos víz tudja ellensúlyozni!)Hogyan tudhatjuk meg, hogy szervezetünk eltolódott-e a savasság irányába? A legegyszerűbb módszer a vizelet illetve a nyál kémhatásának lakmuszpapírral történő ellenőrzése. Egy héten keresztül naponta háromszor végezzük el a mérést. Ha a kapott értékek nem alacsonyabbak 7-7, 5. nél, akkor nincsen baj, ellenkező esetben azonban megállapíthatjuk, hogy savas anyagcsere állapotban vagyunk.

A bőr, a haj, a szem, a száj és a körmök megváltozott állapotából is lehet következtetni a szervezet elsavasodására. A bőr eleinte sápadt, fehéres szürke, majd szürkés vagy sárgás színűvé válik. Tónusa is megváltozik, a petyhüdt, ráncos lesz. A táskás szemek, a duzzadt arc szintén acidózisra utal. A haj fokozott zsírosodása, a hajvégek töredezése, és korpásódás figyelhető meg. A körmök töredeznek, berepedeznek. A szem gyakran könnyezik, a szemfehérje enyhén sárgássá válik. Az ajkak sötétednek és keskenyednek. A nyelven vastag fehér vagy sárgás lepedék képződik. Mindehhez kellemetlen száj-, illetve testszag is járulhat. Számos betegség a savasodás hatására alakul ki. Savképzők túlzott fogyasztása esetén megemelkedik a vérnyomás, a testhőmérséklet, a fokozódik a stresszhormonok kiválasztódása, nő a gyulladásos folyamatok kialakulására való hajlam, a test nagyobb fordulatszámon működik, az életenergia rohamosan fogyatkozik. Romlik a sejtek anyagcseréje, oxigénnel való ellátottsága. Alapszabály, hogy fehérjéket és szénhidrátokat nem szabad egyszerre fogyasztani. Egy étkezésen belül nem tanácsos fehérjéket, szénhidrátokat és gyümölcssavakat egyidejűleg a szervezetbe vinni.

                                         Sav-bázis egyensúly

A szervezet számára a sav-bázis egyensúly fenntartása életbe vágó feladat. Érzékeny szabályozó rendszer őrködik a felett, hogy testünk belső környezete megmaradjon az enyhén lúgos kémhatású helyzetben (pH=7, 4). A táplálkozásunkban jelenlévő savképző és bázisképző élelmiszerek aránya és mennyisége befolyásolja a sav-bázis egyensúlyt. A szabályozásban szerepet játszik a légzés, a vesék kiválasztó működése, és olyan anyagok, melyek tompítani tudják akár a savas, akár a lúgos irányba való elmozdulást. A szervezetnek arra is lehetősége van, hogy elraktározza a sav-bázis egyensúlyt, befolyásoló anyagcseretermékeket. Ha túlterheljük a szervezetünket túlzott mennyiségű savképző étel fogyasztásával (ez főként a hús és egyéb állati eredetű ételek), akkor "túl sok savas anyag rakódik le, és ez által a ma meglehetősen elterjedt anyagcsere-betegségek jelennek meg: a köszvény, a zsírvérűség, az elhízás és a cukorbetegség." (Dr. Volker zur Linden)

A mai táplálkozási szokások irdatlan mennyiségű savképző ételt tartalmaznak. A bázikus többletet tartalmazó ételek az egészség fenntartásában játszanak szerepet. A savas többletet tartalmazó ételek savas irányba tolják el a pH-t, ezáltal számos betegség okozói.Amennyiben az ember több savtöbbletet, tartalmazó ételt fogyaszt huzamosabb ideig, a savak közömbösítése már komoly problémává válik a szervezet számára. Valószínűleg a fent említett szabályozó rendszerek egyike sem lesz képes eltüntetni a túlzott savmennyiséget. Ekkor következik be a túlsavasodás: az acidózis. Enyhébb acidózis jelei: fejfájás, gyengeség, fáradékonyság, bőrviszketés, nyugtalanság, álmatlanság, csökkent összpontosító- és gondolkodó képesség, izomrángások, lepedékes nyelv. (Dr. Oláh A.)Az elsavasodás nagyon súlyos következménye a mészhiány. A felesleges savak közömbösítésére a fogakból, csontokból, szövetekből ásványi anyagokat von ki a szervezet. A következmény: csontritkulás, csonttörés, csontfájdalmak, fogromlás, sőt ideggyulladás és idegfájdalmak. A fertőző és gyulladásos betegségek is gyakoribbá válnak. (Dr. Günter)Nem is olyan régen az orvostudomány még úgy vélekedett, hogy a fölös fehérjemennyiség a vesén keresztül kiürül. Mára bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. A fölösleges fehérje elraktározódik a testsejtekben, ezzel hatalmas károkat okozva a szövetekben. Az acidózis legfőbb okozója a szervezetben felhalmozódott fölös fehérje. A fehérje építőkövei az aminosavak. "Ha túl sok aminosav van jelen a testben, felborul a test sav-bázis egyensúlya, ez, pedig rettenetes következményekkel járhat. " (Dr. Bieler)"A menstruáció során is maró hatású vér ürül a normális helyett. Ha az ilyen helyettesítő kiválasztás során a savak igen magas koncentrációt érnek el, könnyen rákot okozhatnak." (Dr. Bieler)

Mozgásszervi betegségek

"A rendelkezésünkre álló statisztikai adatokat túlszárnyalva feltételezhetően minden második embernek van valamilyen reumatikus fájdalma, vagy reumás természetűnek tartható szervi, szöveti elváltozása." (Dr. Irányi J.)

"A felnőtt európai lakosság 45-50%-a szenved artrózis deformansban (idült degeneratív ízületi betegségben), melynek gyakorisága az életkorral egyre növekszik és a hatodik évtizedben, eléri a 90%-ot." (Dr. Kajtár L.)

Magyarországon ma a körzeti orvosokat felkereső betegek, mintegy harmadának reumatológiai panasza van. A húsban és az egyéb állati eredetű táplálékokban bővelkedő étrend túlsavasodáshoz vezet, és ez a fő oka a reuma fellépésének, mert gyulladáshajlamot idéz elő, másrészt kivonja a savasodást ellensúlyozni képes lúgos ásványi sókat az ízületi tokból és porcokból, az izmokból és a szalagokból. (Dr. Wearland)

Az előző cikkben említett húgysav savas kémhatása miatt a mostani témánkhoz is idekívánkozik. Az állati fehérje, a hús egyik bomlásterméke a húgysav, mivel kiválasztódni nem képes kristályos formában lerakódik az ízületek közé, a porcban stb.. Ez az oka a gyulladásoknak és a fájdalmaknak, amivel a reumatikus betegségek együtt járnak. Ráadásul a savas kémhatás növeli a kristályképződést. A köszvényes betegek 98%-a túl sok húgysavat "tárol" a vérében és a szövetfolyadékában. A magas fehérjetartalmú étrend az összes reumatikus betegséget erősíti. Azokban az országokban, ahol magas a fehérje fogyasztás - főként a hús - leggyakoribb a rák, a köszvény, reuma és a szívbaj előfordulása. (Dr. Oláh A.)

A székrekedés hatása a pH egyensúlyra

A korábban már említett székrekedésre újra felhívnánk a figyelmet. A renyhe bélműködés és az idült székrekedés következtében a húsfehérjék 50%-át a vastagbélben tanyázó rothasztó baktériumok bontják le (magyarul a hús megrohad a belekben). Ez főként savas kémhatású anyagok keletkezéséhez vezet, melyek a reuma első számú okozóivá válnak. A rostszegény étrend - a hús rosttartalma szinte a nullával egyenlő - székrekedést idéz elő. Székrekedésnek számít, ha csupán 2-3 naponta van széklet, és renyhe bélműködésnek, ha csak napi egyszer. Egészséges bélműködés esetén a napi székelés száma megegyezik az étkezések számával!

Az emésztőrendszer helyes működéséhez elengedhetetlen egyfajta baktériumflóra jelenléte a vastagbélben. A túlzott állatifehérje-fogyasztás rothadásos folyamatokat idéz elő a bélben, ezért elszaporodnak a rothasztó mikrobák. A rothadás következtében keletkező bomlástermékek, melyekhez a mikrobákban létrejövő mérgek és anyagcseretermékek is csatlakoznak - nagyrészt savas kémhatásúak. Egy részük a széklettel ürül - a szag mindent elárul - a többi, pedig felszívódik, és károsan hat, például a sav-bázis egyensúlyra. (Dr. Oláh A.) Ezek a bomlástermékek elsősorban az acidózist segítik elő, de más toxinhatást is jelentenek. Ennek tünetei a fejfájás, a szédülés, a puffadás, a hányinger, a rossz közérzet, szívdobogás, egészen a depresszióig fokozódó lehangoltság.

Savtalanító módszerek

1. Étrend

- Fogyasszunk legalább naponta kétszer nyers zöldségeket!

- Igyunk meg naponta három-négy deciliter frissen készített zöldséglevet!

2. Savtalanító légzés

"Hasunk előtt keresztbe tett karjainkat lassan széttárjuk, és fejünk fölé emeljük, lassan, nyugodtan megtöltjük a tüdőnket levegővel. Ezután leengedjük lassan a karunkat, s közben lélegezzük ki - szigorúan csak orron át - a beszívott levegőt, lehetőleg az utolsó csöppig, hosszan elnyújtva, hogy időt adjunk a tüdőnek a vérből a legnagyobb mennyiségű széndioxid felvételére. Ha elfogyott a szusz, ne vegyünk újabb levegőt, helyette húzzuk hátra a vállainkat, mintegy kitágítva ezzel a tüdőtérfogatot, így vákuumot, légritkulást hozunk létre. Ezzel szabad utat adunk a vérből a nagyobb nyomású széndioxid és biogén gázmolekulák számára az alveolusokba. Az összegyűlt gázmennyiséget a vállak előrehúzásával kipréseljük az orrunkon át. Ismételjük ezt meg, amennyiszer tudjuk! Kisebb gyakorlással már három-négy utánlégzés is sikerülni fog.

A sav-bázis egyensúlyban, a szervezetben felhalmozódó savas jellegű bomlástermékek miatt bekövetkezett eltolódás e légzéstípussal jól javítható, hiszen segítségével a vérben felhalmozódott szénsavas gázok, biogén gázok távozni tudnak." (Ferencsik I.)

3. Szódabikarbóna-kúra (21 napos)

Éhgyomorra egy kávéskanálnyi szódabikarbónát kell bevenni 1 dl meleg vízben feloldva. Ebéd és vacsora előtt 15 perccel egy csipetnyit kell bevenni, 1 dl vízben elkeverve. (Dr. Hanish)

A vérkeringésbe több aminosav jut be a szükségesnél az elfogyasztott húsban lévő fehérjék megemésztése során. Ez túlterheli a májat és a vesét, a fő kiválasztó-rendszereinket. A szervezet ekkor a "helyettesítő kiválasztó szerveket" állítja munkába: a tüdőt és a bőrt. Különböző bőrkiütések, bőrfoltosodások illetve asztmatikus tünetek jelentkezhetnek ennek eredményeként.

A hús egyik bomlásterméke a húgysav. Ez olyan mennyiségben van a húsevő emberek szervezetében, hogy nem tud mind kiválasztódni, ezért egy idő után lerakódik, pl. vesekő formájában vagy apró kristályokként az ízületek közé (ld. köszvény).

A hús savas irányba tolja el a szervezet savbázis egyensúlyát. Ez a közeg megfelelő, "kényelmes és meleg fészket" jelent a baktériumok számára.

Az állatokba kerülő hormonok, melyek általában ösztrogének és pajzsmirigy hormonok, az emberekben golyvát, strúmát, petefészek rákot okozhatnak. Érdemes megemlíteni néhány olyan vegyszert is, melyet húskészítmények előállítása során szokványosan használnak, például nátriumszulfátos, glaubersós oldatba merítik a húst, hogy az elvegye a romlott szagot, és a halott, szürke hús színét szép pirosra változtassa. A nátrium-szulfát lerakódik az ember izületeiben, és hasonlóan a húgysavhoz, ott kristályokat képez.

A növények és az állatok egyaránt tartalmaznak koleszterint. A koleszterin két fajtáját érdemes ismernünk: a HDL- és az LDL-koleszterint. A HDL koleszterin szállítja az LDL koleszterint. Ha nincs elég HDL a szervezetben, az LDL-hez képest, akkor az LDL koleszterin lerakódik az érfalakra. Ez abban az esetben következik be, amikor túl sok LDL-koleszterin tartalmú ételt fogyasztunk. Az állati eredetű ételek sok LDL-koleszterint tartalmaznak. A növényekben kevés LDL- és sok HDL-koleszterin van, ami védőfaktorként szolgál az érelmeszesedés ellen. (Dr. W. Donner). Az LDL-koleszterin lerakódása az érfalakra az érelmeszesedés első lépcsőfoka. A betegség második fázisában megindul az úgynevezett plakk-képződés, melynek során intenzív sejtburjánzás indul be. Ezek a sejtek sok koleszterint és kötőszövetes rostokat tartalmaznak. Ez utóbbira a betegség harmadik szakaszában kalcium-ionok rakódnak. Az erek elveszítik rugalmasságukat, és keresztmetszetük nagymértékben csökken. Ezzel számos egyéb betegség kockázatát drasztikusan növelik, melyek közül a legfontosabbak: szívizom-elhalás (infarktus), agylágyulás, agyvérzés, végtagelhalás, trombózis, magas vérnyomás, epekő-képződés (Dr. Szollár L.). Az ischémiás szívbetegségek, köztük az infarktus első számú kockázati tényezőjének számít a magas koleszterinszint. A szívizom-infarktusban megbetegedettek mintegy 30%-a extrém magas vérzsírszinttel rendelkezik.

A húsfehérje sejtmagfehérjéi az emésztőnedvek hatására olyan vegyületekre bomlanak le, mint például a purin- és pirimidin-bázisok, vagy a foszforsav. A purin-bázisok alakulnak át aztán húgysavvá. A húsemésztés során keletkező nagy mennyiségű húgysav kiválasztására sem a májunk, sem a vesénk nem alkalmas. Emiatt a húgysav lerakódik az ízületek és inak közé (köszvény), az izmok közé (reuma), vagy az idegeknél (isiász). A köszvényes rohamot is a húsevés váltja ki! Az orvosok ezért tiltják el az ilyen beteget a hús, húsleves stb. fogyasztásától (Dr. Oláh A.).

A húgysavas (urát) vesekő oka szintén lehet a fokozott mennyiségű húgysav-kiválasztás. Dr. W. G. Robertson egy bécsi vesekő-szimpóziumon elmondta, hogy Angliában az elmúlt 20 évben sokszorosára emelkedett a vesebetegek száma, a megnövekedett húsfogyasztásnak köszönhetően. Egy bonni kutatócsoport bebizonyította, hogy a vesekő-veszélyeztetett betegeknél gyakrabban alakult ki a betegség, amennyiben magas fehérjetartalmú ételeket fogyasztottak

A vér magas húgysavszintje egy eddig nem említett szervben, a szívben is komoly problémákat okozhat azáltal, hogy károsíthatja a szívbillentyűket. A húgysav miatt gyulladás keletkezik, amelynek következtében hegszövet alakul ki a szívbillentyűn. Emiatt a billentyű nem zár rendesen (nem rugalmas), ezért a vér arra megy, amerre neki tetszik. Ez jelentősen túlterheli a szívet, és szívmegnagyobbodást eredményez. A reumás szív- és a szívbelhártya-gyulladás gyakran következménye a sok hús fogyasztásának.

A purin- és pirimidinbázisok számos baktérium számára nélkülözhetetlen növekedésfokozó tényezők. Bármely heveny lázas fertőző betegség javulásához elengedhetetlen az állati fehérje teljes kiiktatása az étrendből. Egészségügyi Világszervezet napi 40 gramm fehérje-fogyasztást javasol!

Nyolc aminosavról van szó, melyek azért esszenciálisak, mert a szervezet nem tudja őket előállítani - mindenképpen kívülről kell őket bevinni. A természet bölcs, minden élőlény ugyanazokból az aminosavakból épül fel, így a növényekben és az állatokban egyaránt megtalálhatóak az ember számára esszenciális aminosavak. Igaz, az állati fehérjék mind a nyolc aminosavat tartalmazzák, míg a növények általában nem az összeset. Azt a fehérjét hívja a természettudomány teljesértékűnek, amely az összes, az adott élőlény számára esszenciális aminosavval rendelkezik. A növények közül ilyen a kelbimbó, a sárgarépa, a kukorica, a karfiol, az uborka, a tök, a krumpli, a zöldborsó, az összes dióféle, a szezám- és napraforgómag, valamint a paradicsom fehérjéi. Hangsúlyoznunk kell, hogy egyébként sem szükséges minden étkezés alkalmával a teljes értékű fehérje fogyasztása, de még naponta sem.

Kísérletek savakkal

Otto Warburg, kétszeres Nobel-díjas tudós kísérletei során 42 állatfajnál alakított ki rákos betegséget kizárólag azáltal, hogy lecsökkentette vérükben a pH-értéket, és megfosztotta a sejteket az oxigéntõl. Észrevette, hogy már enyhe savtúlsúly is drasztikusan lecsökkenti az a vérben oxigénszintet. A túlzottan lúgos vérben is csökken az oxigén mennyisége, de a fokozottan savas környezet sokkal nagyobb problémát jelent.

Az elmúlás melegágya…
A cukorfogyasztás megfosztja a szervezetet az oxigéntõl, túlzottan savassá teszi a sejteket, és szinte „lekapcsolja” a védekezõrendszert. Így jön létre a rákos sejtek melegágya.

ÉRDEKESSÉG! Warburg kísérleteinek másik tanulsága az volt, hogy a ráksejtek – a legtöbb baktériumhoz hasonlóan – oxigénszegény környezetben szeretnek élni. Valahányszor lecsökkentette 35%-kal az oxigén szintjét egy egészséges sejtben, az elrákosodott. Kiderítette, hogy az oxigén mennyiségének növekedése megakadályozza a rákos sejtek burjánzását, és végsõ soron – akárcsak a lúgos környezet – el is pusztítja õket.

Otto Warburgnak egy másik nagy felfedezést is köszönhetünk. 1933-ban feltérképezte, hogyan lélegzik a sejt, vagyis hogyan szállítják az enzimek az oxigént, 1944-ben, pedig bebizonyította a hidrogénszállító enzimek létezését is.

JEGYEZZÜK MEG! Daganat nem jöhet létre olyan környezetben, ahol a sav-lúg egyensúly fennáll, és bõségesen van oxigén. Ezt bizonyítja, hogy nem létezik szívrák. A tüdõbõl a szívbe folyó vér az egész szervezet oxigénben leggazdagabb és legmagasabb pH-értékű része. Miközben a vér átmegy a tüdõn, a savas toxinok kicsapódnak belõle, és marad a sok-sok oxigén és a magas pH-érték. A rákos sejteknek mindig szélsõséges a pH-értékük, és oxigénhiány áll fenn bennük, míg az egészséges sejtekben enyhén lúgos a kémhatás és magas az oxigéntartalom.

A káposztafélék legjelesebb rákelleni harcosa a brokkoli, ami olyan vegyületet tartalmaz (szulforaphan) mely a májat rákellenes anyagok termelésére készteti.

* A rák elleni küzdelemben a zöldteát se becsüljük alá, ugyanis rákkeltő anyagokat semlegesítő polifenolokat tartalmaz.

* Ne becsüljük le a "jó öreg" savanyú káposztát se, ugyanis rengeteg benne a kálium, kalcium és magnézium. A káposzta enyhén vízhajtó hatású, erősíti a csontozatot és védi a szívet a káros stresszhormonoktól.

* Étvágytalan gyerkőcök kétségbeesett szülei, ha sikerül csemetéitekkel megkedveltetniük a vörös káposztát, vége az étvágytalanságnak!

* A kedves kis karfiol, pedig a gyomorpanaszokat szünteti meg.

* Ha pedig reuma gyötör bennünket, a fehér káposzta nyersen is, savanyítva is hatásos!

Az emberi szervezet csakis enyhén lúgos közegben működik tökéletesen. Most arra keresünk választ, hogy a leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek (kenyér, tej, tejtermékek, hús, tojás, zöldségek stb.) miként befolyásolják szervezetünk savszintjét, és ezen keresztül egészségi állapotunkat.

A savasság és a lúgosság mértékét pH-értékben fejezzük ki. Valamely anyag pH-értékét egy 0-tól 14-ig terjedő skálán mérjük. A 0 pH-értékű anyag nagyon savas, a 14 pH-értékű nagyon lúgos. A víz pH-értéke 7, azaz semleges kémhatású. A savas jelleg tehát 0-tól 7-ig csökken, a lúgos jelleg, pedig 7-tol 14-ig, nő.

Testünkben sokféle nedv áramlik folyamatosan: vér, epe, pankreásznedv, izületnedv, nyál, vizelet, csarnokvíz stb. Folyadék van a szervekben és a szervek körül, minden sejtünkben és a sejteken kívül. Ezek mindegyike lúgos kell legyen. Kivéve a gyomorban levőket, melyek eredendően savasak. Íme néhány normál pH-érték:

vér 7,35-7,45

gerincvelő- folyadék 7,30-7,50

máj által termelt epe 7,10-8,50

hasnyálmirigy 8,00-8,30

gyomor 1,00-3,50

Szervezetünk helyes működéséhez elengedhetetlen, hogy ezek az értékek egyensúlyban legyenek.

Működése közben azonban a szervezet savat termel, méghozzá minden sejtünk, az érett vörösvértesteket kivéve. Ez a sav - a sejtlégzés mellékterméke - viszonylag gyenge, és nem jelent veszélyt a szervezetre (mármint nem befolyásolja károsan a létfontosságú lúgos közeget), ugyanis a tüdő könnyűszerrel kiválasztja (kilélegezzük).

Van azonban egy másik savforrás is, mely sokkal nagyobb megterhelést ró a szervezetre.

Akár állati, akár növényi eredetű táplálékot fogyasztunk, az elfogyaszott táplálék megemésztése után visszamarad a salak (mint ahogy egy darab fa elégetése után ott marad a hamu). Ezt a salakot - tehát a megemésztett táplálék maradványát - természetesen minden esetben egy bizonyos pH-érték jellemzi.

Az állati fehérjéből, a tejtermékekből, a tojásból, a gabonakészítményekből főként savas jellegű salak képződik. A legtöbb zöldségből és gyümölcsből lúgos salak keletkezik.

Ez a savas jellegű salak képezi a fent említett másik savforrást, mely ellen küzdenie kell a szervezetnek, hogy megőrizhesse az enyhén lúgos kémhatást. Itt ugyanis erős savakról van szó (pl. kénsav, foszforsav), sokkal erősebbekről, mint amit a sejtjeink termelnek. Ezektől az erős savaktól a tüdő nem képes megszabadítani bennünket, nem úgy, mint a sejtanyagcsere során termelődő szénsavból keletkező széndioxidtól. A savas salak a vese és a belek útján hagyja el szervezetünket. Előbb azonban testünknek ezt semlegesítenie kell, különben károsítaná az emésztőcsatorna szöveteit.

Az emésztés során keletkező savak semlegesítésére szervezet szerves áványi anyagokat használ: nátriumot, kálciumot, káliumot és magnéziumot. Ezeket gyümölcsökből és zöldségekből nyerjük, azaz, az azok megemésztése után visszamaradó lúgos salakból. A semlegesítő ásványi anyagok szükség esetén azonnal felhasználhatók, de el is raktározhatók. Közülük a nátrium a legfontosabb. Az egyetlen biztos forrás, amiből megfelelő nátriumhoz juthatunk, a zöldség- és gyümölcsfélék. A konyhasó nem megoldás! Az ugyanis szervetlen nátriumot szolgáltat. A szervezet csupán a szerves anyagokat képes feldolgozni, a szervetlenek csak további megterhelést jelentenek számára.

Az arányokban rejlik a titok nyitja. Ha több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, mint savas salakképző ételeket, a szervezetünk rendelkezik a normál működéséhez szükséges hasznosítható nátriummal. Kellő mennyiségű nátriumtartalék birtokában a savas salakképző anyagokkal is könnyen elbánik.

A táplálék megemésztése után visszamaradó savas jellegű salak megterheli a szervezetet, gátolja a működését, ezért a nyers gyümölcsökből és zöldségekből nyert szerves ásványi anyagok - elsősorban a nátrium - segítségével semlegesíteni kell.

Felvetődik a kérdés, mi történik, ha a szükségesnél lényegesen kevesebb gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk, hogyan reagál szervezetünk erre a számára kedvezőtlen helyzetre?

Ebben a témában Dr. M. Morter amerikai orvos idevágó kutatási eredményeire hivatkozom.

Minthogy a szervezet számára a túlélés a legfontosabb szempont, ezért számos védekezési mechanizmust dolgozott ki az ilyen helyzetekre.

Nézzük meg ezeket külön-külön.

Az epehólyag tárolja a máj által termelt epét. Ezt 7,1-8,5 közötti pH érték jellemzi. Szükség esetén az epehólyag növelheti az epe koncentrációját azáltal, hogy nátriumot, bikarbonátot és klórt von el belőle. Ezek az anyagok az epehólyagból újra felszívódhatnak, és visszakerülhetnek a véráramba. Tehát a nátriumot vissza lehet szívni az epehólyagból. És a szervezet ezt meg is teszi. Ha kényszerhelyzetbe kerül, ha valaki nem eszik elég szerves nátriumban gazdag zöldséget és gyümölcsöt, a szervezet az epehólyagban lévő epéből fogja azt kivonni. Ennek következtében az epe savassá válik, és besűrűsödik. A savas epekülönböző kellemetlenségeket okozhat, többek között nyombélfekélyt is. A besűrűsödés pedig egészen az epekövek kialakulásáig fokozódhat.

A szervezet semlegesítő rendszere tehát így vagy úgy, de működik. A savakat közömbösíti. Csak az a kérdés, hogy milyen áron?

Bizonyos körülmények között, ha nincs elegendő nátrium, a szervezet más ásványi anyaghoz folyamodik. Az első ásvány, ami helyettesítőként szóba jöhet, az a kálcium. Valahonnan szerves kálciumot kell szerezni. Ez két forrásból lehetséges: lúgos salakképző ételekből és a csontokból.

Köztudott, hogy a tej kálciumban gazdag. Logikusnak tűnik, hogy ennél fogva kiválóan alkalmas a szervezet lúgos ásványanyag - készletének a pótlására. Sajnos azonban a pasztörizálás során a tej szerkezete megváltozik: a magas hőmérsékleten elbomlanak azok a fontos enzimek, amelyek a tejben lévő ásványi anyagok felszívódását kéne segítsék. Ezzel egyidőben az ásványi anyagokat összetartó kémiai kötések is megváltoznak, és a kálcium hasznavehetetlenné válik. A nyers tejre mindez persze nem érvényes. Az viszont csak akkor fogyasztható, ha tisztán tartott, egészséges állattól származik.

Egyéb főbb kálciumforrásaink a levélzöldségek (különösen a kelkáposzta), az olajos magvak (toronymagasan vezet a szezámmag, majd a mák) és a hántolatlan gabonafélék.

Ha a táplálék révén nem jut a szervezet elegendő kálciumhoz, akkor onnan vonja el, ahol nagy mennyiségben és felhasználásra alkalmas formában áll a rendelkezésre: a csontokból. A csontokat a kálcium teszi keménnyé és erőssé. Ha szervezet innen kénytelen a kálciumhiányt pótolni, akkor ennek következtében a csontanyag kevésbé tömörré, törékennyé válik. Ez a csontritkulás (oszteoporózis).

A köztudatban az él, hogy a csontritkulás gyakorlatilag együtt jár az idős korral, különösen a nők esetében. A helyzet valójában rosszabb. Manapság ugyanis a fiatalabb korosztály soraiban is terjed ez a betegség, amin nincs mit csodálkozni, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi évtizedekben mennyire megváltoztak a táplálkozási szokások. Jó hír viszont, hogy megfelelő életmód esetén, egészséges táplálkozás és rendszeres testmozgás mellett a csontritkulás folyamata lelassítható, megállítható, sőt visszafordítható!

A különböző kálciumkiegészítők (kálciumtabletták) nem oldják meg a problémát, mert azok szervetlen kálciumot tartalmaznak, amit a szervezet nem tud hasznosítani.

Egy másik lehetséges módja annak, ahogy a test a túl sok savas salakképző étel fogyasztására reagál, az ammónia "bevetése".

Magas fehérjetartalmú táplálék fogyasztása esetén, a fehérje bomlástermékét, a nitrogént, ammónia alakjában üríti ki a szervezet. Az ammónia erős lúg. Ezért, még mielőtt kiürítené, felhasználhatja a fehérjefölösleg savasító hatásának a közömbösítésére. Ez is egy szükségmegoldás, amihez a test csak vészhelyzethez folyamodik, amikor lúgkészlete erősen fogy, vagy már teljesen kimerült. Minderről néhány órán belül tudomást szerzünk, mégpedig az ammóniaszagú vizelet révén, mely gyakran jár együtt hólyagirritációval és vizelés közbeni égető érzéssel.

Mint látjuk, a szervezet nagyon leleményes, ha arról van szó, hogyan védje meg magát a káros savaktól.

Testünk mindig azt teszi, ami az életbenmaradáshoz szükséges. Minden, ami benne zajlik, tökéletes válasz egy bizonyos ingerre. Ha mostohán bánunk vele, a fennmaradás érdekében le kell mondania a természetes működésről. Ez esetben különböző túlélési technikák segítségével alkalmazkodik a mindenkori körülményekhez. Ha a szervezet folyamatos alkalmazkodásra kényszerül, akkor annak egyre súlyosabb következményei lesznek, végül olyan betegségek alakulhatnak ki, mint a csontritkulás, arthritisz, fekélyek, allergiák, szívinfarktus stb., Tehát ha egészségesen és sokáig akarunk élni, nekünk is együtt kell működnünk vele. Szervezetünk akkor működik hatékonyan, ha sok lúgos salakképző zöldséget és gyümölcsöt, és kevés savas salakképző, magas fehérjetartalmú ételt eszünk. A mérlegnek a zöldségek, és gyümölcsök oldalára kell billennie.